A szabadságharc lezajlása után újból megkezdődött az istentisztelet a kis templomban. 1852-ben gr. Batthyány István új templom építését határozta el a régi kis templom homlokzati rajzát, mint az építendő új – sorrendben harmadik- templom rajzait. Az új templom rajzait a kegyúr vette kezelésre és építette fel a sajátjából. 1853. év tavaszán vette kezdetét az építés. A kőműves munkát Schlett György kőműves, az ácsmunkát Rigler György fehérvári ácsmester végezte. Vodicska Sámuel uradalmi tiszttartó ellenőrzése és felügyelete alatt ugyanez év aug. közepére készen állott az új templom. Az eddigi / sorrendben a második/ kis templom repedezett boltozatát lebontották, két öllel alacsonyabbra szállították és ezen átalakítással az új, harmadik templom szentélyét képezte 1927-ig.

Az új harmadik templom oltárképét a grófi családnál lévő Endrész Antal rajztanár festette. A kép Szent István királyt ábrázolja, amint felajánlja koronáját a Boldogságos Szűz Máriának. A kép műemlék, ami ma is átalakított negyedik templom oltárképét képezi. Ekkor ismételten megváltozott a templom titulusa. Az új titulus: Szent István király templom.

 

A templomot 1853. augusztus 21.-én Farkas Imre megyéspüspök benedikálta. Az Altare Portatile-be szent Modestusés Modestina vértanuk ereklyéit helyezte el, az oltárkő pecsétjét Jekkelfalusi Vince püspök 1867. ápr. 9.-én megújította.

A polgárdi 1885. évi Puncta Praeliminaria szerint a harmadik templom 1873-ban átalakításon ment át – a mennyezetet és tornyokat magasították amely után Molnár János szabadbatthyány esperes újra benedikálta. Az átalakítás szorgalmazója gr. Batthyányi László őméltósága volt, méreteiről a historia domus számol be.

  

 

 

 

 

Polgárdi plébánia területének túlnyomó része 1863-ig a fülei plébániához tartozott, bár a kat. hívek száma mindig  több volt mint Fülén. Így az 1818. –évi fülei Can. Vis. Szerint Fülén 274, Polgárdin 351 hívő volt. Az 1847. évi fülei Can. Vis. Szerint Fülén 293, Polgárdin 426 hívő volt. A fülei plébános minden harmadik vasárnap járt ki misézni Polgárdira. A grófi család 1781-ben kastélyában családi kápolnát állíttatott fel és udvari káplánságot szervezett. A kastélykápolnát Szabó János székesfehérvár- felsővárosi esp. plébános szentelte fel. Az oltárkép a szentcsaládot ábrázolta. A kegyúri család megengedte, hogy a polgárdi hívek azon a vasárnapon, mikor a fülei plébános nem jön Polgárdira misézni, a kastély nyilvános jellegű kápolnájában hallgathassanak szentmisét. 1852-tól, a harmadik templom megépítésétől kezdve a kegyúri család úgy rendelkezett, hogy udvari káplánja mindazon vasár és ünnepnapon, amikor a fülei plébános nem jött misézni Polgárdiba, a kis templomban misézzék a hívek számára. A templom építéssel az önállósítás gondolata mind erősebb lett Polgárdin. Szabó János a fülei plébános halála alkalmával az üresedés ideje alatt úgy a hívek, mint a kegyúr kéréssel fordultak a főpásztorhoz, hogy Polgárdit tegye önálló lelkészséggé. A főpásztor örömmel tett eleget a kérésnek, és 1863-ban kuráciává nyilvánította Polgárdit oly képen, hogy a lelkész egyben udvari káplán is volt. A lelkész advent idejét kivéve hétköznap a kastélykápolnában misézett, vasárnap és ünnepnapokon pedig a templomban. A lelkészség megalapítását gyorsan követte a plébániai rangra emelése, amit Pauer János megyéspüspök 1886-ban okmányával erősített meg.