Polgárdi Fejér megyében, Budapesttől 80 km-re, Székesfehérvártól pedig 15 km-re délnyugatra, a Mezőföld termékeny síkvidékén terül el. Népessége közel 7000 fő. Kiváló közlekedési feltételekkel rendelkezik, egyik előtelepülése a Balatonnak. A Balatontól mind össze 12 km-re, a Velencei tótól is csupán 25 km-re terül el.

A Mezőföld nyugati peremvidékén kialakult település évezredek óta lakott. Régészeti adatok, írott források bizonyítják az itt megtelepültek és a kedvező természeti környezet kapcsolatát. A föld mélyét vallató régész leletek sokaságára talál Polgárdi közigazgatási területén. Egyenlőre kevés helyről, de annál számottevőbb leleteket ismerünk. Bronzkori eszközök kerültek elő a Somlyó-hegyről. Közelebbről nem azonosítható lelőhelyről származik egy ezüst dénár, kelta eraviscusok hagyatéka. A Tölgyfabokor dülőben egy háziszentélyből származó Mercurius szobrot ismerünk. Feliratos kőtöredék került elő Kiscséri majorból. Kiemelkedő római kori lelet a Nemzeti Múzeumban őrzött ezüst tripost, s feltehetően erről a területről származik a Seuso-kincs is. A római kori tárgyak mellett igen értékesek a középkori leletek. A középkorból három települést ismerünk név szerint a mai határban: Cinca, Polgárdi és Bökény-somlyó. Ezek helyét, a régészeti kutatás megnyugtatóan tisztázta. Erzsébetpusztán középkori kardot, zablákat és sarkanytyúkat találtak.

Az államalapítás után a Polgárdi-Kőhegyen épült fel Szent István király testőrparancsnokának rezidenciája, melynek szomszédságában klarissa rendi kolostor helyezkedett el. Egy 1277. évi oklevélből tudjuk, hogy IV. (Kun) László Polgárdit a Bökény nemzetséghez tartozó Jakab comesnek adományozta. 1397-ben Batthyány György esztergomi várkapitány a település birtokosa. A XIV. század végétől 1945-ig Polgárdi története egybekapcsolódott a birtokos Batthyány család históriájával. Az érzelmi és tudati kötődések napjainkig elevenen hatnak.

A török hódoltság másfél évszázada határozott törést eredményezett a település fejlődésében. Polgárdi a XVIII. század első évtizedétől Fejér megye dinamikusan gyarapodó községévé vált. Megszilárdult a helyi közigazgatás, a református egyházközösség a XVII. század közepén alakult ki, a Batthyány család támogatásával a római katolikus hitélet is megszilárdult. A polgári társadalom önszerveződésének folyamatában a gazdasági, kulturális egyesülések töltöttek be meghatározó szerepet.

Polgárdi történetében jelentős fejezetek kötődnek a nemzeti függetlenséghez, szabadság- küzdelemhez. A Rákóczi-szabadságharc időszakában lakói a kurucok híveinek bizonyultak, az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc összefogásra késztette a lakosságot. Történelmi kötődésük a nemzeti függetlenséghez megmutatkozott 1956-ban is.

Polgárdi nevezetességei: a református és római katolikus templom, az 1830 körül épült földszintes gazdasági épület, a volt Batthyány vadászkastély, amely ma részét képezi a Fővárosi Szociális Otthonnak, a Somlyóhegyi monostorrom középkori falumaradványa. Itt található Közép-Európa legmagasabb fája - amely sajnos már kiszáradt -, a híres mamutfenyő a volt Batthyány kastély közelében. Itt nyugszik gróf Andrássy Gyula a monarchia utolsó külügyminisztere is. A Batthyány család intézőjének leszármazottainál találhatók azon értékek, amelyek egy része Batthyány Lajos miniszterelnökünkhöz, másik része pedig a Batthyány család híres festőjéhez gróf Batthyány Gyulához kötődnek.

A település jelképeit (címer és zászló) 1992- ben alkotta meg a képviselő-testület. A történelmi múlthoz és a gazdasági viszonyokhoz kötődik Polgárdi címere. A pajzs első mezőjében zöld halmon, kék háttérben arany színű gabonakéve, a második mezőben a Batthyány család címerének fő motívuma, a fiókáit saját vérével tápláló pelikán látható. A zászló vízszintesen osztott, kék és ezüst (fehér) színű.